Porlik, de attól még szikla marad – itt az erdélyi valóság
2020. május 14. 20:56
Izgalmas, részletes, interaktív statisztikai térképek jelentek meg Erdély népességéről, a magyarok arányának változásairól 1977-től a legutóbbi, 2011-es népszámlálásig. Székelyföld kitart, a szórvány fogy – de még most is alig van olyan település Erdélyben, ahol egyáltalán nincsenek magyarok.
2020. május 14. 20:56
p
0
0
90
Mentés
Erdélystat - Statisztikák név alatt jelentek meg jól böngészhető, részletes térképek Erdély lakossági összetételéről, annak változásáról 1977-től az utolsó, 2011-es népszámlálás adataiig – az adatbázist Ablonczy Balázs történész osztotta meg a közösségi oldalakon.
Ugyan az utolsó adatfelvétel óta is eltelt egy évtized – és egyébként se higgyünk el mindent bármiféle statisztikának, különösen, ha tőlünk keletebbre születnek a világban, khm –, de mégis a hivatalos adatok részletezése és az Erdély-térképen való bemutatása látványosan ábrázolja a trendeket.
Erdély lakosságarányai 1977-ben (fent) és 2011-ben (alább)
Eszerint 1977-ben 7,5 millió lakosa volt Erdélynek és a Partiumnak, az egykor Magyarországhoz tartozó területeknek, és ebből 1,7 millió, a lakosság 23 százaléka volt magyar.
Rá 34 évvel, egy jó emberöltővel később azt látjuk: ugyanezen a területen 6,8 millió ember él, és ebből szűk 1,3 millió, a lakosság 19 százaléka magyar. Székelyföld tömbmagyarsága köszöni szépen, kitartott, most is ott van a saját hazájában, nagy többségben, feltörhetetlenül; és az észak-partiumi, kismagyar határ menti sávban is megmaradt a magyar többség.
Román nacionalisták talán sirathatják, hogy 1920 után száz évvel ez a helyzet – viszont mi, magyarok is szomorúan konstatálhatjuk, hogy
a megmaradt tömbök között viszont folyamatosan gyérült a szórvány.
Ez egy társadalmi-történelmi vastörvény, aminek érvényesülését, terjedését csak lassítani, jó esetben egy időre, egy-két nemzedékre talán megállítani lehet. De akkor nagyon optimista voltam.
Ez alatt a három és fél évtized alatt odalett Marosvásárhely magyar többsége. Kolozsvár 86 ezer magyarjából 53 ezer, Nagyvárad 75 ezer magyarjából 48 ezer maradt; és a temesvári 36 ezer, s a brassói 34 ezer magyar száma is 17-17 ezerre, 10 százalék alá csökkent le, mindkét helyen.
Székelyföld 2011-ben
Székelyföldön viszont, ahol 2011-ben 521 ezer lakost találtak, még mindig 80 százalék a magyarok aránya, csak a legészakibb hegyekben, és délen, Brassó vonzáskörzetében vannak román többségű falvak.
Dálnokon és Kézdiszentkereszten 9 román (1 százalék), Kápolnásfalun 5, Csíkmadarason 3 darab román él. Nekik egyesével hosszú, boldog, békés életet kívánunk.
Egészen másfajta adatokat találunk egy másik vidéken. Dél-Erdély és a Bánság kiterjedt fél-magyarországnyi területén.
Szeged mellől a Székelyfölddel határos Prázsmárig mindösszesen öt településen maradt magyar többség
a 2011-es népszámlálás szerint: a híres-neves Torockón, valamint a magyar határ menti Nagyzerénden és Kisiratoson, emellett a Fehér megyei Magyarlapádon, s a Székelyföld peremén fekvő Alsórákoson.
Igaz – és egyszerre kissé hihetetlen és valahol megrendítő –, eközben Dél-Erdély legtöbb településén még mindig akadnak „szórványban élő személyek”, itt-ott talán tényleg az utolsó, magukat még magyarnak valló emberek. Például a Krassó-Szörény megyei Teregovában, ahol egy szem magyart talált a népszámlálás 2011-ben. Neki és hasonló sorsú társainak is hosszú, boldog, békés, teljességben és nyugalomban élt életet kívánunk, bármifajta többségi zaklatósdi nélkül.
A települések, ahol egy magyart sem találtak
És ha kissé máshonnan hunyorítunk Erdély tényeire, akkor elmondhatjuk: halovány öröm is van az ürömben, így, Trianon századik évfordulója előtt.
A hivatalos román népszámlálás ugyanis még legutóbb is
alig talált olyan településeket egész Erdélyben, ahol senki nem vallotta már magát magyarnak.
Porlik a szikla, de az attól még szikla marad. Egy évszázad múltán is.
A szakralitásban hiszek – vallja Száraz Miklós György. Az íróval kalandos életútjáról, világ körüli és lelki utazásairól, történelemről és jelenkorról, indíttatásairól és mai tűnődéseiről beszélgettünk.
Éppen előzésben voltam, amikor hátulról megjelent egy levillogni akaró autós, rányomtam a gombra, és mivel a megelőző kommunikáció angolul folyt, a villogósnak címezve annyit mondtam, hogy „fuck you”, majd pedig minden mondat végére odatettem, például hogy „Google”.
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
Ceglédi Zoltán a Facebookon reagált a folyton csak elégedetlenkedő főpolgármester legújabb hisztijére.
p
11
0
18
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 90 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Lehelke
2020. május 15. 19:15
Két pozitív tény: történelmi, 1000 éves határaink közt,mi, 13 millió magyar vagyunk mai napig a legnagyobb lélekszámú nemzet. Ez csoda.
A másik: a románok jobban fogynak, mint mi. Amblock és Erdélyen belül is. Az elmúlt 10 évben. Hála Égnek!